Filmkritika: The Mandalorian
03. 01. 2020
Ki gondolta volna, hogy eljön az az idő, amikor egy Csillagok háborúja inspirált sorozat népszerűbb (és jobb) lesz, mint a Skywalker saga utolsó fejezete, a „Csillagok háborúja: A Skywalker felkelése”. Mégis ha egy pillanatig belegondolsz, nem olyan nagy ördöngösség. Csak találni kell egy csodálatos rendezőt és alkotót egy személyben, remek színészeket, tehetséges zeneszerzőt és kreatív ötleteket a jovőképhez. Talán első pillantásra úgy tűnhet, hogy a modern Disney számára ez nukleáris tudomány (főképp, hogy a saját csatornájukon sugározozzák), de teljesen az ellenkezője az igazság. Tovább olvasva megtudhatod, hogy miért.
A Mandalorian sorozat időrendi sorrendben „A Jedi visszatér” és „Az ébredő erő” filmek között játszódik és a főszereplőt Pedro Pascal alakítja (aki a “Trónok harcából” ismert). Ha fénykardos csatákat és az erő világos vagy sötét oldaláról szóló filozófálásokat vársz el, akkor talán csalódni fogsz, mert Pedro karaktere egy fejvadász, aki a Mandalorians nevű harcosok céhének része. Ennek a különleges embercsoportnak megvan a saját kódjuk és életmódjuk – aminek Boba Fett egykor részese volt. Különben is, minden fejezet nagyjából más kaland ismert és ismeretlen bolygókon, mégis a fő cselekmény egy furcsa szülői viszony körül forog a mandalori és a “gyermek” (más néven Baby Yoda) között. És nem, ez nem poénölés, mert hacsak nem egy barlangban élsz, már az egész internet ismeri a Baby Yodát.
A sorozat forgatükönyvét főként Jon Favreau írta és rendezte, aki például Happy Hogan az Iron manből, vagy a nemrég megjelent újrarendezett Oroszlánkirány filmekről ismert. Valószínűleg nagyon kevés ember lenne képes ilyen nagyszerűen ábrázolni egy álarcos karakter érzelmeit. A lényeg az, hogy a főszereplő soha nem tárja fel az arcát és természetesen a dicséret Pascal felé is irányul. Mindig rájössz arra, hogy a karakter pontosa mit gondol vagy mit érez éppen abban pillanatban. A mellékszereplők ugyancsak egy hatalmas pozitív dolog. Például az IG-11 droid hangját Taika Waititi – a legújabb Thor film rendezője – alakítja. A zenét Ludwig Göransson készítette, akinek sikerült megragadnia a sci-fi vadnyugat hangulatát, amelyet a sorozat ábrázol.
A sorozatról alkotott általános véleményt tekintve – népszerűségét annak köszönheti, hogy minden egyes epizód eltérő légkört és új kreatív képet mutat a jelenlegi Csillagok háborúja univerzumról. Néhányan ezt negatív ténynek tekinthetik, bár a következetes történet és az epizódok összekapcsolása inkább felkeltheti a néző figyelmét és ez a „szétosztott” hozzáállás a múltban nem működött túl jól (heló, DC Titánok?), dehát nem ez a Csillagok háborúja lényege? Az eredeti trilógia rövid történetekből készült, amelyeket George Lucas talált ki és csak később rakták össze ezeket a történeteket egy teljes filmbe. Manapság, azok a nyertesek, akik nem félnek kísérletezni és hajlandóak valami frisset hozni egy meglévő alkotásba, így órákon keresztül szórakoztató és ritkán unalmas dolgok sülnek ki. Ez a jövő! Ráadásul minden epizód csak kb. fél órányi hosszú, tehát mindig történik valami.
Egyszóval, a sorozatot nagyon sikeresnek tekintjük és mindenképp érdemes megnézni (már csak Baby Yodaért is). Hallgass ránk 😊
FEDEZD FEL A ‘CSILLAGOK HÁBORÚJA’ KOLLEKCIÓT
tekla
Műépítész és designerként, kreatív személyiségével mindig képes inspirálni. Kövesd a bejegyzéseit! https://www.instagram.com/i.am.tekla/
